A Ubisoft 2007-ben adta ki Assassin’s Creed című játékukat. Bár az ötlet és az alapsztori nagyszerű volt, mégis sok negatív kritikát kapott a játék az ismétlődő küldetések és a túlontúl egyszerű harcrendszer miatt. Végül 2009-ben napvilágot látott a folytatás, amely több küldetést, szebb grafikát, izgalmasabb sztorit és új helyszínt hozott. Bár a két szálon futó történet egyik felén még mindig Desmond Miles szaladgált a jelenben, Altair-t (és a keresztes háborúkat) lecserélték az olasz reneszánszra és Ezio Auditore da Fireznzére, a nemes ifjúra, aki rákényszerül erre az életre. Az ő története megért még két folytatást (nem számozottat csak alcímeset) és bár mindegyik hozott valami újdonságot a sorozatba, a Revelations már – akárcsak Ezio- megfáradt. Elérkezettnek érezte hát a Ubisoft az időt, hogy lezárja Desmond történetét, mindezekhez hozzon egy új orgyilkost, aki más időben és más helyen tevékenykedik. Mondhatni az AC III az idei év egyik legvártabb játéka lett. Nem is ok nélkül.

Történelem óra

Míg Desmond a jövőben megtalálta a kulcsát a világ megmentésének, kénytelen utoljára visszaugrani az Animusba, és felfedezni egy újabb ősének történetét. A sztori nagyjából harminc évet ölel fel, ez alatt az idő alatt új főhősünk, Connor apját is irányítjuk az első két fejezetben. Megfigyelhetjük, ahogy a kis indián srácból hogyan lesz felnőtt férfi, majd végül egy profi assassin. Természetesen ennyi idő alatt a világ is változik, így az elején a vörös kabátos angolok ellen küzdünk, majd a forradalmárok élére kerülünk és teljesen kiűzzük az angolokat az újvilágból. Feladatunk lesz bőven és találkozunk híres emberekkel is, mint George Washington, Silas Thatcher, John Pitcairn, Charles Lee vagy akár maga Benjamin Franklin. A függetlenségi háború kimenetele nagyjából ugyanúgy zajlik, mint a valóságban történt, de persze ezúttal Connor jelenlétével, ami néhol nem kis zűrzavart okoz. Érdekesség, hogy a fejlesztők szerint mindenki ugyanakkor és nagyjából ugyanott hal meg, akárcsak a valóságban, csak a halál miben léte különbözik. A történet egy kissé bosszú szagú (akárcsak az AC II-ben) de egy idő után átcsap a szokásos Templomosok az assassinok elleni meccsbe, majd végül ismét a bosszú kerül előtérbe. Nem szeretnék spoilerezni, de tudni kell, hogy az emberek bizony könnyen fordulnak ellenünk, ha az érdekeik úgy kívánják. Bár kicsit lassú és döcögős a kezdés és a végén is elég hamar elvarrták a szálakat, ismét egy élvezetes és hosszú sztorit kapunk, ami mellesleg rengeteget taníthat a függetlenségi háborúról, ami esetleg a suliban kimaradt volna.

Kinn a vadonban

Ezúttal két városkát kapunk játszótérül. Bár Boston és New York igen figyelemre méltóak, a történet (és a móka nagy része) mégis a városon kívülre esik. A frontier (szép magyarosításban „határvidék”) egy több különböző vadászterületet felölelő hely, ahol időnk nagy részét fogjuk tölteni. Itt találkozhatunk új karakterekkel, vadászhatunk állatokra, hogy később eladjuk őket és gyűjthetünk szövetségeseket a kis tanyánkra. Nincs is annál izgalmasabb mikor csapdát állítunk, vagy csalit szórunk ki és a bokorban várunk, esetleg a kettőt kombináljuk. A helységben bőven van mit felfedezni, így aki fogékony az ilyesmire az örömét lelheti. Sokszor én is megálltam csak úgy ugrálni a fákon, vagy vadászni az állatokra. Hihetetlen érzés, ha az ember elkapja a lendületet a homokos partról egy sziklán át, majd fel a fákon, hirtelen a legmagasabb ponton találja magát. A határvidék pedig tele van élettel. Egyszerű vándorlóktól a járőrökön át a farkas falkákig minden megtalálható. Ennél már csak az a menőbb, amikor a hajónkra pattanunk és nyakunkba vesszük a nyílt tengert. Ne szaladjunk azonban ennyire előre. Mivel időnk nagy részét kinn töltjük, az időjárás viszonyokra is oda kell figyelnünk. Nyilván nyáron könnyedén lavírozunk majd a fák között, télen viszont ha valami nem túl szép dolgot tettünk, menekülésünkbe bele kell számolnunk, hogy a nagyobb hóban nehezen haladunk és az erdő belső részei felé nagyobb az esélye is annak, hogy egy nem túl barátságos farkas falkába botlunk, ami általában ismét belassít minket. Nagyszerűen hat ez az újítás és felfrissíti az amúgy sem vérszegény sorozatot.

A gyilkolás művészete

A fejlesztők ezúttal teljesen megváltak a szokásos harctól, helyette kaptunk egy sokkal pergősebb és látványosabb rendszert. Ugyan harc közben többé nincs gyógyital és várakozás, hogy ki mikor csap le ránk, helyette van egy gyors két kezes támadás, amivel igen szép kombókat tudunk felsorakoztatni. A harc úgy néz ki, hogy nekiesünk az áldozatainknak és egészen addig csépeljük őket, amíg valaki hátulról (vagy oldalról) meg nem próbál felnyársalni. Ilyenkor két dolog történhet: támadónk feje felett citromsárga háromszög jelenik meg (ilyenkor tanácsos kikerülni és elvetődni), vagy piros jelzés villan fel. Utóbbi esetben az idő belassul és három lehetőségre van dolgunk. Ezek a támadás, ellökés és lefegyverzést képezik. Akkor van igazán jó dolgunk, ha egyszerre ketten támadnak ránk, ilyenkor a rendszer egy látványos dupla kivégzéssel jutalmaz bennünket. Ugyan ez a harc az elején szokatlan, de miután úrrá lettünk régi hajlamainkon, könnyedén kivégezhetünk akár egy kisebb sereget is. Fegyverek terén is újított a játék, hiszen kapunk egy pár új trükköt, amivel okozhatunk pár kellemetlen percet ellenfeleinknek. Kedvencem a dart, amivel magukhoz ránthatjuk ellenfeleinket, vagy esetleg egy fáról fel is akaszthatjuk őket. Az új mozdulatok (mint a bokorban rejtőzködés és a fára mászás) fontos szerepet kapnak, ezúttal például már fedezékbe is vonulhatunk, aminek nagy fontossága lesz egy-két küldetésben. A tömegbe olvadás is könnyebb és a menekülés is sokkal látványosabb (főleg ha átvágunk valakinek az otthonán) mint az eddigi részekben. Továbbá lehetőségünk nyúlik tengeri ütközetekre is, amelyek szintén látványosra sikeredtek és bizony meg tudják izzasztani az embert. Az egész szépen és jól hangzik, akkor mégis mi hibádzik? Menten kitérek rá.

Bogaras

A játék Playstation 3-on egy csöppet bugos. Nem kell megijedni, nem játszhatatlan, de számomra ez igen fura volt a Ubisoft-tól. Néha beszorulunk ide-oda (és ez miatt lebukunk, esetleg elveszítjük a célpontot), lebegnek a fegyverek, de találkoztam olyannal is, hogy egy átvezetőnél egyszer minden rendben volt, a következő alkalommal pedig a karakter beszélt, de nem mozgott a szája. Semmi komoly, amit egy patch-el ne lehetne javítani, de azért jár érte a dorgálás. Mentségükre szóljon, hogy az egész játék magyar felirattal jelent meg ami azért nem kis szó. Ugyan ebben is akad pár elgépelés és melléfordítás, de mindenképpen dicséretes a gesztus. A multiplayer pedig (szerintem) izgalmasabb lett, mint eddig, sokkal kifizetődőbb játszani vele.

Pont a mondat végén

Az Assassin’s Creed III Desmond befejező története. Ugyan nem voltam teljesen megelégedve a végkifejlettel, mégis sikerült egy jól összerakott sztorit varázsolnia a Ubisoftnak. Bár Connor meséje mintha kicsit össze lett volna csapva (amilyen szépen beindult a végére túl gyorsan és hirtelen ért véget, talán a határidő miatt), mégis nagyszerű élményt nyújt, és elég újítást tartalmaz ahhoz, hogy ne érezzük felmelegített levesnek. Már csak egyetlen egy kérdésem lenne a tisztelt Ubisofthoz: ugye lesz negyedik rész?

Végeredmény:

+Vadászat

+Gyönyörű és kidolgozott világ

+Változatos küldetések

+Időjárás effektek

+Hatalmas és szép terület

+Tengerészküldetések

-A történet lassan indul be…

-…és a vége kicsit össze van csapva

-Pár zavaró bug

9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.