Sokat gondolkoztam azon, hogy igazából mivel is kezdjem. Természetesen nem a játékról van szó, hiszen az Unchartedről már megvolt a fejemben az a vázlat, amit gondoltam róla. Tény hogy nem egy mai darab, de számomra már csak azért is különleges, mert ez volt az első játék amelyet PS3-on játszottam.

Rossz Kutya

A Naughty Dog 2007-ben piacra dobta az Uncharted: Drake’s Fortune nevű játékot. A cég számára ez volt az a fordulópont, amely után nem a Crash Bandicoot készítőiként tekintettek a srácokra. A game elég hamar platinum lett és a kritikusok is igen szép szavakkal illették. Ezek főleg a grafikára és a jelenetekre irányultak, lévén egy nyári blockbuster filmhez hasonló dolgok történtek benne. A Naughty Dog természetesen vette a lapot és 2009-ben elkészült az Uncharted 2: Among Thieves, illetve a sorozatot trilógiává duzzasztó Uncharted 3: Drake’s Deception 2011-ben vett le bennünket a lábunkról. De ne szaladjunk ennyire előre.

Mint a moziban

A történet nem éppen egy eddig felhasználatlan sztori. Történetünk főhőse Nathan Drake, aki Sir Francis Drake leszármazottja. Mielőtt bárki felhördülne, ez történelem Naughty Dog módra, szóval felesleges vitatkozni az esetleges utódokon. A történet szerint, Nate egy nyomot talál egykori őse üres hullámsírjában. Ekkor jön a döbbenetes felismerés, hogy az öreg kalandor bizony megtalálta El Dorado-t. A nyomok egy lakatlan szigetre vezetnek az óceán közepén, ahol megkezdődik Nate életének eddigi legnagyobb kalandja. Természetesen a szálak bonyolódnak időközben, kiderül, hogy a sziget mégsem olyan lakatlan és pár hívatlan vendég már keresi a kincset. A sztoriról többet nem mondanék, lévén nem akarok spoilerezni, de volt benn egy két meglepő fordulat és szájtátós jelenet. A karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva, a jók szerethetőek (különösen a Nolan North által megformált nagyszájú Nate) és érződik a profi színészgárda munkája. Drake két társat kap a kalandra: egyik egy fiatal riporter hölgy Elena Fisher aki – ahogy az lenni szokott – eleinte utálja főhősünket, de ahogy a sztori halad változnak a dolgok. Másik társunk Nate mentora Victor Sullivan (Sully), aki az apafigurát tölti be Drake életében. A gonosztevők kellően gonoszak és az egésznek van egyfajta varázsa, amely leszögez minket, mintha egy jó filmet néznénk. A történet sajnos elég rövid de kárpótol minket a játékélmény, ami igencsak zseniális.

Kalandra fel

A gameplay egy tps-ben megszokott fedezékes rendszer, ahol egyik biztos védelemből a másikig haladunk, míg megtisztítjuk az utat a rosszfiúktól. Fegyverarzenálunk áll egy pisztolyból, illetve egy másodlagos nagyobb fegyverből. Ezek mellé kapunk még pár gránátot is, amivel okozhatunk pár kellemetlen percet az ellenfeleiknek. Fegyvereinket és lőszert az elesett kalózoktól kapunk, illetve találunk pár helyen ládákra pakolva, földön elszórva.  Az AI-ra nem lehet panasz (kivéve pár érdekes résznél ahol egymás után futottak be a tűzvonalba), fedezékbe futnak, amint észrevesznek minket, és bizony meg tudnak izzasztani ha többen vannak. A lövöldözéshez kapunk ugrálós illetve elgondolkodtató részeket. Ezek nem túl nehezek, de hozzáadnak nagyban ahhoz az érzéshez, hogy mi most kincskereső kalandorok vagyunk. Akadnak részek ahol egy jet skire pattanva Elena-t irányítva kell Nathant védeni (ilyenkor megjegyzem, felment bennem a pumpa ugyanis a játék három másodperc alatt átmegy az „ez egyszerűen zseniális” –ból egy „ez egyszerűen hihetetlen……………” –be. Annyira nem vészes, de lehetett volna egy kicsit jobban összerakott ez a rész.)A grafikára nem lehet panasz, gyönyörű és még mai mércével is igen tetszetős. Bár pár kisebb bug és pop up itt-ott előfordul, de nem ront az élményen. A játék újrajátszhatóságáról, a jó kis történet és a gyűjthető tárgyak (egy két dolog igencsak el van dugva….)  gondoskodnak. A Sony nem hagyta cserben az üdvöskéjét így a játékba később trófea rendszer is került, amely eredetileg hiányzott belőle.

Happy End

Az Uncharted egy tipikusan olyan játék, amelyet ha elkezdesz, nehezen tudod letenni. Szerintem pont az a játék, amely nem hiányozhat egy PS3 tulaj polcáról sem. Addiktív, izgalmas és rettentően szórakoztató. Ugyan közel sem tökéletes, mégis a mai napig az egyik legjobb játék, amivel valaha játszottam. Nem véletlen a trilógia sikere, azonban az első rész egyedül is megállja a helyét a legnagyobbak között.

Végeredmény

+Nagyszerű játékmenet

+Zseniális karakterek, és színészek

-Pár apró bug

9.2/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.