Bevallom, igencsak vártam ezt az évet. A sok jó játék között végre volt egy film, amire érdemes volt odafigyelni. Igen, fan vagyok, így nem csoda, hogy rettentően vágytam egy jó kis hálóvetős, verekedős, vicces filmet. Nem is csalódtam a műben. Azonban nem sokkal a mozi előtt szembejött velem egy hír, amitől összeszorult a torkom. Jó szokás szerint, a filmmel együtt jött a játékverzió is. Bár ezúttal a Beenox végezte a munkálatokat, nem voltam benne biztos, hogy a srácok (annak ellenére, hogy az utolsó két játékkal rendbe tették Pókember becsületét) meg tudnak birkózni egy mozi adoptációval. Nos, tévedni emberi dolog.

A történet fonalán

A játék a film után játszódik, így aki érteni akarja az utalásokat/nem akar spoilereket, erősen javallott, hogy élvezze ki azt a két órát előtte. A játék elején Peterrel az Oscorpban járunk, ahol Gwen társaságában nézünk körül. Mint kiderül, a film fő gonosza, Doctor Connors helyett most egy bizonyos Alistaire Smythe a főnök. Bizony, az az Alistaire, akit a képregényből ismerhetünk. Apropó képregény, a Beenox végre tisztelettel nyúlt a kis füzetkékhez és bár a mozi világában járunk rengeteg eddig fel sem használt karaktert láthatunk, de ne siessünk ennyire előre. Szóval a kis kirándulásunk alkalmával felfedezzük, hogy bizony több állaton is kísérleteztek és ezek rendre elszabadulnak, szépen átrendezve a labort. Innen kapjuk meg Pókember irányítását, és első feladatunk, hogy biztonságba helyezzük Gwent. A bevezetésben kapunk egy kis traininget is, mi merre hány méter, illetve gombleosztás ügyileg mi a helyzet. Végül kiszabadulunk és egyből kapunk is egy epic boss fightot egy óriás robottal. A város természetesen szabadon bejárható, mehetünk fő és mellék küldetésekre is. A fő szálon hamar rájövünk, hogy a lények egy bizonyos vírust terjesztenek és bárki, aki megfertőződik, bizony elég hamar átváltozik. Főhősünk kénytelen szövetkezni a jó öreg Dokival, megszöktetni őt és ellenszérumot készíteni mielőtt Gwen is átalakul. A dolgok azonban közben bonyolódnak, a járvány elszabadul, a lények szabadon garázdálkodnak, Smythe bepöccen ránk, és kiderül a jó Doktornak sem áll szándékában visszatérni az intézetbe ahonnan „kölcsön vettük”. Többet nem szeretnék elárulni a sztoriról. Tény, hogy nem egy szájtátós, váratlan fordulatos műalkotás, de elég jól össze van rakva ahhoz, hogy ne érezzük laposnak. Szerencsére nem is rövid, így elég hosszú ideig leköt minket az új kaland.

Hálót sző és megment

A játékterünk elég nagy. Ugyan New York egy részét kapjuk csak meg, mégis eltart egy darabig, míg mindent bejárunk. A város mellé kapunk még pár helyszínt (név szerint a csatornákat és az Oscorp laboratóriumait) ahol oszthatjuk az igazságot. A városban elszórva akadnak mellékküldetések, ezeket több fajtába oszthatjuk. Akad olyan ahol egy, vagy több száguldó kocsit kell lekapcsolnunk, esetleg egy lövöldözés közepébe csöppenve kell rendet vágnunk, bajba jutott civileket kell kimentenünk, szökött mentális betegeket visszavinni, fényképes tudósítást készíteni, vagy a játék vége felé a fertőzött embereket kell a legközelebbi mentőközpontba elvinni. Ezek a küldetések ugyan egy idő után kicsit kezdenek veszíteni fényükből, de mégis jó szórakozás őket végigvinni (kivéve a fertőzöttes küldetéseket azok valahogy feleslegesnek tűnnek az ötödik után). Másik küldetésfajta a titkos laborok szabotálása, illetve azok a csatorna/banki kalandok, amelyek ugyan nem kötelezőek, de itt találkozhatunk pár ötletes és jó boss fighttal. Nem spoilereznék, csak annyit mondok, akad itt komisz cica, és dühöngő emberrabló hüllő. Szóval így éljük napjainkat New York nyüzsgő városában, egészen addig, míg be nem üt a katasztrófa és rá kel jöjjünk: kicsúsztak a dolgok az irányításunk alól.

Hát Te meg hogy nézel ki?

A városra alapból nem lehet túl sok panasz. Az épületek klappolnak, a textúrák rendben vannak, bár egy két pop up előfordul, most tűnik először úgy, hogy tényleg él. Sajnos ez a belső terekről nem igazán mondható el. Sajnálatomra szolgált, hogy a belső dolgok három kategóriára oszthatóak. Ezek pedig a laboratórium, a csatorna és a raktár. Persze a játék elején még van a mentális intézet, de sajnos ez csak egy pályarész és többször nem szerepel. Egy kicsit többet belesulykolhattak volna a srácok, de első open world game lévén elnézzük nekik. A grafikára nem igen lehet panasz, ugyan nem kiemelkedő, a szájmozgás pedig igen elvétve találja el az adott szót a mellékszereplőknél, de nem vészes. Az animációk azonban messze felülmúlnak mindent. Pókember mozdulatai egyszerűen zseniálisan ki vannak dolgozva akárcsak a filmben. Akadt azonban valami, ami véleményem szerint eddig hiányzott a hasonló játékokból. Név szerint a ruha szakadása. Ugyanis minél több ütést kapunk, Pókember ruhája annál jobban szakad, majd végül elkezd vérezni is. Ugyan ez egy jó ötlet és leírva is szépen hangzik, a baj csak az, hogy a szakadás folyamata ugyanaz minden egyes alkalommal. Az ötlet jó sajnos a megvalósítás nem sikerült, úgy ahogy kellett volna.

Üt, üt, rúg és védekezik

Jótól lopni nem bűn, szól a mondás. Ez a Pókember esetében is így van, hisz a játék egy az egyben a Batman Arkham játékok harcrendszerét vette alapul. Kapunk egy védekező, egy támadó és egy speciális gombot, mindezek mellé egy bármikor használható Web Rush módot. A dolog egyszerű, de nagyszerű: Bármikor belassíthatjuk az időt, és Póki szemszögéből láthatunk mindent. Ilyenkor a játék jelzi nekünk, hogy hova ugorhatunk egy egyszerű mozdulattal, illetve mit használhatunk a harc során. Ez a mód felettébb hasznos miközben a pályákon haladunk előre, vagy csak simán a városban hálóhintázunk. A harcokban néhány igen extrém és jól kinéző animáció található, főleg ha figyelmünket a kivégző mozdulatokra irányítjuk. Ezeket egy fejlődési rendszerrel tudjuk bővíteni (ismét Batman). Érdekesség, hogy míg a szintlépéskor kapott pontokat új mozdulatokra tudjuk költeni, addig találunk különböző kis alkatrészeket, amivel hálóvetőnket, vagy a ruhánkat erősíthetjük. Összességében a játék e pontja (még ha koppintás is) csillagos ötöst érdemel.

Szerezd meg mind!

Végül a gyűjtögetős dolgokra térek rá. Több mint 700 képregényt lehet összeszedni a játékban, amelyeket bizonyos mennyiség után egy teljes képregényre válthatunk be, amit el is olvashatunk. Ez (mondanom se kell) kellemesen ért. Akadnak még katalógusok és hangjegyzetek (ismét egy ismerős elem). Bizony mire mindent összegyűjtünk, beleölünk pár órát a játékba, de észre se vesszük ezt, hiszen a városban öröm a hálóhintázás a kis baki ellenére is. Azért mondom ezt, mert a hálónkat az égbe eresszük. Természetesen ez engem a legkevésbé sem zavart, hiszen a játszhatóság kedvéért tette meg a Beenox ezt a lépést. Azonban  aggodalomra semmi ok, nem fogjuk észre venni, ugyanis ha nincs felettünk egy magasabb épület a játék nem enged hálóhintázni minket, szóval nem fogunk az épületek felett repkedni. A gyűjtögetni valók mellé jönnek még a ruhák is, amiket nagyon okosan oldott meg a fejlesztő csapat. A városban mindenhol el vannak rejtve pók jelek, amelyek időről időre tűnnek fel. Dátumhoz kötötten egy adott jelmez bukkan fel. Miután lefényképeztük az adott jelet megkapjuk a hozzá tartozó ruhát gardróbunkban. Véleményem szerint ez igen okos módja a játék frissen tartásának, és nem utolsó sorban ki ne szeretne pár jó cuccot?

Tényleg olyan csodálatos?

A The Amazing Spider-Man egy olyan játék lett, amely egy kicsit megtörte a jeget a mozis játékok területén. Az ötlet, hogy a film után játszódik, nagyon is remek így nem rontja el a mozit és kapunk egy kis epilógust, amely végül is elég klasszra sikeredett. Pókember végre vicces és minden eseményt úgy kommentál, ahogy azt megszoktuk tőle a képregényben. Minden apró hibája ellenére én élveztem az elsőtől az utolsó percig és nem bántam meg az időt, amit a 100%-os trófeagyűjtésre fordítottam. Mondhatjuk nyugodtan hogy hosszú idő után végre kedvenc falmászónk kapott egy olyan játékot, amit megérdemelt. Bízom a Beenoxban, remélem a következő részt is ők fejlesztik, és javítanak azokon az apró hibákon, amelyek megakadályozzák a játékot, hogy a legnagyobbak közé emelkedjen. Addig is irány a betonrengeteg, hiszen a nagy erővel nagy felelősség jár.

Végeredmény

+ a harcrendszer

+ rengeteg jó újítás és mozdulat

+ stílusos animációk

+ web rush

+ sok képregény

- pop up-ok

- egy-két helyen sokat bugol

- ismétlődő mellékküldetések

- karakterek ajakmozgása

- ismétlődő helyszínek

8.5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.